Királylánykaszüret, álomtelek megtalálása újrafelfedezése, pólómeccs, borfesztivál, perfect!
Az úgy volt, hogy szüret után, amíg vártuk, hogy J hozzon egy pótkulcost, mert az eredetit Anyu sikeresen bezárta az autóba, felmentünk az Éberhardt-dédi-féle pincéhez, amihez a családi legendárium egyik legviccesebb sztorija* kapcsolódik. Két bozót volt az esélyes, hogy azok közül az egyikben van, hárman indultunk az egyik felé, Szilárd a másik felé, majd egyszercsak szól, hogy vigyázz, ugrik! Azt se tudtuk miről beszél, még épp volt időnk megfordulni, amikor láttuk, hogy a bozótból egy hat éves őzbak száguld kifelé (a hatévest a Sziszi állapította meg, én csak az őzbakig jutottam). Ez a drága jószág beköltözött az ajtó nélküli pincénkbe. Olyan oroszlán istálló szag lett tőle, hogy ihaj!
Szóval mikor először jártunk ott pár éve, hóban, karácsonykor, akkor valahogy ügyesen elkerülte a figyelmemet a 360fokos panoráma, ami most nem tudott elbújni. És előjött az "itt kéne lakni" érzés.. A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy a panorámán kívül semmi közmű nincs bevezetve :(
Kulcs meglett, be a présházhoz, kaja (életemben ilyen jó gulyást még nem ettem), szőlő behordás, az isten legnagyobb ajándéka a kukoricagombóc szüretelőláda, darálás, mustlehordás, préseléshez készülődés, mikor jön a telefon, hogy Fricibácsinak beesett egy vevője komoly 1,5 mázsára, ugyna menjünk már segíteni leszedni.
* Ebben a pincében tárolták a háború alatt a családi húskészletet, inkluzíve kolbászok, sonkák stb. Ugye a másik pincébe nem fért, mert az le lett falazva. Férfiak a fronton, öreganyánk meg álmodott, hogy lopják a húst. Nosza, magára kanyarította a lepedőt, és nekiindult a határnak, hogy megvédje a stratégiai készleteket. Aztán jöttszembe a csősz, aki az ijedtségtől persze lefosta a bokáját :P (Lásd még: Indula bakterház: ott a szellem a ganénál)